Mi a meditáció?

Helytelen, ha azért kezdünk meditálni, hogy elmeneküljünk a világtól, és elfelejtsük fájdalmainkat. Ha azért kezdünk spirituális életbe, mert csalódottak vagy elégedetlenek vagyunk, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy elhagyjuk a spirituális életet. Ma nem tudtam kielégíteni a vágyaimat, ezért elégedetlen vagyok a világgal. De holnap azt mondom magamnak: „Megpróbálom újra. Most talán sikerülni fog, és akkor elégedett leszek.” De végül megérezzük, hogy a vágyélet soha nem fog kielégíteni minket; szükségét érezzük majd, hogy belépjünk a belső életbe. Ez a törekvés.

Mi a meditáció?

A meditáció az ember önfelébredése és Isten önfelajánlása. Ha az ember önfelébredése és Isten önfelajánlása találkozik, akkor az ember halhatatlanná válik a belső világban, Isten pedig beteljesültté válik a külső világban.

A törekvéséletben csak Istent akarjuk. Ha őszintén akarjuk Istent, Ő természetesen oda fogja magát adni nekünk, de ezt az Ő saját módján fogja megtenni és a maga idejében. Ha őszinte törekvéssel imádkozunk és meditálunk bizonyos tulajdonságokért, elégedettek leszünk, még akkor is, ha Isten nem adja meg ezeket. Egyszerűen azt mondjuk majd: „Ő tudja a legjobban. Ebben a pillanatban még nem vagyok kész ezekre a dolgokra. De amint arra alkalmas leszek, biztosan megadja.” A törekvés-életben nem az eredményeink azok, amik elégedettséget nyújtanak nekünk, hanem a törekvésünk. A törekvés maga az elégedettségünk.

Tudatos törekvés és erőfeszítés

A spiritualitást nem tudjuk kényszerrel elérni; nem lehet húzni vagy nyomni. A spirituális Fényt nem lehet erőszakkal lehúzni. Amikor a Fény magától lejön, akkor azt csak törekvésünkkel tudjuk befogadni. Ha megpróbálunk képességünkön felüli mértékű Fényt magunkba vonzani, akkor az edényünk elreped. Hogyan fogadhatjuk ezt a fentről jövő Fényt? Hogyan tudjuk kitágítani a tudatunkat, hogy fogékonyabbá váljunk? A válasz: a meditáción keresztül.

A meditáció nem pusztán annyit jelent, hogy 5-10 percet csendben ülünk.

A meditáció tudatos erőfeszítést követel. Az értelmet nyugodttá és csendessé kell tenni. Ugyanakkor az értelem éber is kell legyen, hogy semmi zavaró gondolatot vagy vágyat ne engedjen belépni. Amikor értelmünket nyugodttá és csendessé tudjuk tenni, érezni fogjuk, hogy egy új teremtés virrad föl bennünk. Ha az értelem üres és békés, és egész lényünk egy üres edénnyé válik, akkor belső lényünk végtelen békét, Fényt és üdvösséget tud lehívni, hogy belefolyjék ebbe az edénybe, és megtöltse azt. Ez a meditáció.

Ha azt hisszük, hogy mi próbálunk meditálni, akkor a meditáció bonyolultnak látszik. De az igazi meditációt nem mi végezzük. A valódi meditációt a bennünk lévő Belső Vezető, a Supreme végzi, aki állandóan meditál bennünk és rajtunk keresztül. Mi csak az edény vagyunk, és engedjük, hogy Ő feltöltsön teljes Tudatával. A saját egyéni erőfeszítésünkkel kezdjük, de ha mélyen magunkba merülünk, akkor látjuk, hogy nem személyes erőfeszítésünk az, ami lehetővé teszi, hogy meditációba kerüljünk. A Supreme meditál bennünk és rajtunk keresztül, tudatos figyelmünkkel és beleegyezésünkkel.

Minden egyes emberi léleknek megvan a saját módja arra, hogy miként meditáljon. Az, ahogy én meditálok, nem fog megfelelni neked. És a te módszered sem fog megfelelni nekem. Nagyon sok keresőnek azért nem termékeny a meditációja, mert nem úgy meditál, ahogyan az számára helyes lenne. Ha nincsen meditációs mestered, aki vezetni tud, akkor egészen mélyen magadba kell merülnöd, és meg kell próbálnod szíved legmélyebb zugából megkapni a meditációdat.